Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Látogatók

Oldalainkat 1813 vendég és 0 tag böngészi

Csatornázás

Katolikus Egyház

katolikustemplomPázmándi Plébániahivatal filiája
Plébániahivatal:
2476 Pázmánd, Fő út 64.
 
Plébános:
Tallér Krisztián
 
A római katolikus plébániatemplomról kútfőink 1332-ben tesznek első ízben említést. Plébániájának létezését a tizedjegyzéken túl templomának patronátusi jogával kapcsolatos XIV. századi periratok is igazolják. A gyülekezet középkori múltjának értékes adata az Árpád-házi Margit szentté avatási perében 1276. szeptember 2-án tanúvallomást tévő „presbyter Blasius de villa Verub”. A reformációt követően önálló egyházi élete megszűnt, a csekély lélekszámú gyülekezet lelki gondozását Pázmándról, Lovasberényből és Válról látták el a „beszolgáló” atyák. Pasztorálását a török hódoltságot követően a székesfehérvári ferences szerzetesek, majd a komáromi jezsuita egyház végezte. A verebi római katolikus egyházközséget 1880 előtt hol Pázmánd, hol Vál filiájaként tüntették fel az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben, azonban története során ténylegesen a négy kilométerre lévő Pázmánd fiókegyházaként működött, s működik napjainkban is. ...
A napjainkban is álló Nepomuki Szent János templomot P. Kövér András rendházfőnök vezetésével a patronátust gyakorló komáromi jezsuita rend építtette 1764 és 1768 között. 1764. május 31-én Balassa István kerületi esperes tette le és áldotta meg az építendő templom alapkövét, amelybe elhelyezték Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc, Nepomuki Szent János, Szent Donát vértanú, s húsz más szent ereklyéjét, valamint néhány ércpénzt. Az 1796. évi canonica visitatio szerint „temploma jól épített, boltozatos, tornya falazott, zsindely födi, harangjának nagyobbika 2 mázsás, a kisebb 1 mázsát nyom; hogy mikor s ki áldotta meg ezeket, nem tűnik ki a protocollumból [jegyzőkönyvből]. A templom előtt jól gondozott kereszt áll fából.” Az egyházlátogatás alkalmával, 1805-ben azt is lejegyezték, hogy akkor már a római katolikus temetőben állt a falu egyetlen keresztje. Orgonával rendelkezett, azonban a gyóntatószék hiányát mutatja, hogy a hívek a sekrestyében gyóntak. Oltárkövében Szent Concordius és Auxlius vértanúk ereklyéit helyezték el.
A Verebi Végh család számára nyugvóhelyül szolgáló, 1780-ban épített templomkripta 1818-tól megközelíthető kívülről. 1829-ben helyreállították megrongálódott zsindelytetőzetét, a torony héjazatát pirosra festették, „s a tornyot Véghné Horváth Mária bőkezűségéből kitűnő órával szerelték fel”. Az adományozó hölgy a templomot kívül-belül restauráltatta. 1833-ban gyóntatószékkel szerelték fel, amelyet az oltár mögött helyeztek el.
Következő teljes körű felújítását 1929-ben végezték el. Lengyel Sándor plébános közlése szerint a templom 1970. október 14-én elkezdett felállványozásával kezdetét vette az újabb helyreállítás. A homlokzat és a torony kivételével november 10-re befejeződött a külső tatarozás. A következő évben belső festési munkálatok zajlottak, 1975-ben elkészült a templomhoz vezető feljárati lépcső. 1977-ben felállványozták a tornyot, villámhárítót szereltek fel, a keresztet vörösréz lemezzel bádogozták, harangvezérlő óra érkezett Bécsből, majd vaskorláttal ellátott betonlépcsőt készítettek. 1978-ban vaskaput és drótkerítést állítottak a temetőben, 1982-ben szélvédő ajtót szereltek, s húsz széket vásároltak. Homlokzatának legutóbbi renoválására 1994–1995-ben került sor: október 17. és november 29. között felújították cseréphéjazatát, csatornarendszerét és villámhárítóját. 1995. június 20. és augusztus 18. között folyt az eredeti toronysisak helyreállítási munkája. 2001 augusztusától új időkapcsoló működteti a harangokat.
A templom berendezését Verebi Végh Péter adományából bővítették. A Végh családra egyébként is hagyományosan jellemző volt, hogy adományaikkal folyamatosan rendben tartották s felszerelték a templomot. Papp Lajos plébános 1940. február 12-én kelt feljegyzésében az alábbiakban emlékezett meg a birtokos família nagylelkűségéről: „A mélyen vallásos érzésű verebi Végh család, mint nemeslelkű uraság nagylelkű adományaival állandóan rendben tartja a templomot és annak szükségleteit. Innét magyarázható, hogy a filiális templom miseruha- és oltárfelszerelései ritkaságszámba említhetők. A nemeslelkű úrnők kézimunkájukból és nemeslelkű adományaikból felszerelt templomi miseruhák és oltárterítők a legutóbbi székesfehérvári oltáregyesületi kiállításon is nagy elismerést váltottak ki.”
A barokk stílusú templom a község egyik „legszebb emelkedett helyén” szabadon álló egyhajós, homlokzati középtoronnyal épített épület, keskenyebb, háromnyolcad záródású szentéllyel, északi oldalán mellékkápolnával. Lizénás, volutás oromzatú főhomlokzatán egy-egy kőkorsó, oldalhomlokzatán három-három, részben vak hegedűablak található. Tornya gúlasisakos és órapárkánnyal ellátott, hajója három, stukkózott mennyezetű és XVIII–XIX. századi falfestésekkel borított szentélye pedig egy szakaszos csehsüvegboltozatú. Bejárata előcsarnokos, felette urasági kórus, templomterében kovácsoltvas rácsozatú orgonakarzattal. A templom védőszentjét ábrázoló főoltára a XVIII. század második feléből származik. A templom sekrestyéjében kapott helyet a Verebi Végh család sírkamrája, ahová Vereb első földesurát, Verebi Végh Ignácot (1723–1785) is örök nyugalomra helyezték. Sírköve napjainkban a szentély bal oldalán található.
A templom belső értékeit képviselik a sekrestyében és kápolnában található XIX. századi, vászonra festett olajképek, biedermeier stílusú keretekben. A templomban napjainkban is minden vasárnap és ünnepnap mutatnak be szentmisét. A verebi búcsú időpontja a május 16-át, Nepomuki Szent János ünnepét követő első vasárnap.
 
Az ismertető az alábbi kiadvány alapján készült:
Dakó Péter – Vitek Gábor: Vereb története. Vereb: 2003. 139-144. p.
 

Keresés