Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Látogatók

Oldalainkat 129 vendég és 0 tag böngészi

Csatornázás

Hírességeink

veghjanosVerebi Végh János

Ifj. verebi Végh János 1845. június 15-én született Vereben. A jogot Pesten végezte, de egész életében zenével foglalkozott. Fiatal korában szorgalmasan tanult zenét. Zongoratanára Thern Károly, a Nemzeti Színház karmestere volt. A zeneszerzést a század második fele egyik legjelesebb magyar muzsikusától, Mosonyi Mihálytól sajátította el. Végh János a Magyar Zenei Lexikon szerint „az akadémikus-romantikus irányzat egyik kiemelkedő képviselője". Számos vokális, zongora és kamarazene műve jelent meg nyomtatásban, kéziratai az Országos Széchényi Könyvtárban találhatók.
Szülőházában nemzedékeken át virágzott az irodalom, különösen pedig a zenének a kultusza (Csermák Antal, Fusz János, Franz István, stb.). A család falusi otthonában állandó házi zenekart tartott, melynek közreműködésével adták elő 1805. április 1-én Mozart varázsfuvoláját. Selyemre nyomott színlapot a Nemzeti Múzeumban őrzik.
Könyvtár is tartozott a verebi kastélyhoz, melyet a 101 évet élt apja rendezgetett, maga is irogatva visszaemlékezéseit, családja és kora történetét. A kották túlnyomórészt Végh Jánostól jutottak hozzá. Ö köttette be őket, valószínűleg beérkezésük sorrendjében, minden tekintet nélkül szerzők vagy műfajok szerinti összetartozásukra. Sok esetben a legkülönbözőbb szerzők zeneművei, két- és négykezes zongoradarabok, operakivonatok, ének és kamarazene stb. kerültek be ugyanabba a kötetbe, míg egyes szerzők műveinek részei más-más kötetben szerepelnek.
Végh János könyves szekrényeiben is volt könyv elég, mégpedig a javából. Hazai és külföldi klasszikusok, bölcsészek, költők válogatott munkái, életrajzok, útleírások, történelmi és természettudományi művek. De mindennél jobban érdekelte a művészet. Az illusztrációk, a gondos kiadások, a szép könyvek mindig érdekelték és vonzották. Az első ilyen kiadványok, melyek a kezébe kerültek, a Műbarátok Körének kiadványai voltak. A Műbarátok Köre által 1896-1901-ben kiadott „Magyar Műkincsek” kiállítása véleménye szerint már megállta a helyét a jó külföldi kiadványok mellett. Mindössze 12 példányban nyomták Franklinnál Pulszkynak RAPHAEL SANTI AZ ORSZÁGOS KÉPTÁRBAN című tanulmányát, mellyel Pulszky Károly, a család egyik nagyrabecsült familiárisa Végh Jánost megajándékozta.
1875. november 14-én megkezdte működését az Országos Zeneakadémia. Az akadémia elnökévé választott Liszt Ferenc tartós és gyakori távollétét pótlandó Végh Jánost, az elismert, nagy műveltségű, kiváló zeneszerzőt nevezték ki alelnökké, aki az ügyek intézését – gyakorlatilag ügyvezető elnökként – 1887-ig mindenki megelégedésére végezte. A 80-as évek elején a közoktatási miniszter zeneakadémiai felügyelő bizottságot nevezett ki. A bizottság tagja volt gróf Apponyi Albert, Mihhalovich Ödön, a Zeneakadémia későbbi nagyhírű igazgatója és Vavrinetz Mór zeneszerző mellett Végh János is.
1887-ben Végh János kúriai bíró lett, majd nyugdíjasként részben Vas megyében, Alt-Ausseeben és Vereben töltötte életét. Itt halt meg 1918. február 1-én. A verebi családi temetőben van eltemetve.
 
 

Kovács János

Az 1848-49-es szabadságharc ideje alatt elhangzott beszédeiért a Habsburgoktól rámért 25 éves büntetésének lejárta után a volt seregélyesi lelkipásztor Vereben hirdette az igét 1874-től 1890-ben bekövetkezett haláláig. Emlékét márványtábla őrzi a református templom falán. A negyedszázados kényszerű hallgatásra ítélt papról a rendszerváltást követően utcát neveztek el Bicskén. (s. l.)

 

Szénási Sándor
költő, műfordító, református lelkész
(Vereb, 1925. december 15. – Bicske, 2001. január 30.)

Gyermekkorát Vereben töltötte.
Érettségi vizsgát a budapesti Lónyay utcai Református Gimnáziumban tett.
Lelkészi oklevelet a budapesti Református Teológiai Akadémián szerzett 1951 őszén.
A Cegléden töltött segédlelkészi év után 1952-től 1970-ig lelkipásztor Vereben, majd Velencén és Kápolnásnyéken. 1981-től Bicskén szolgált haláláig.
1972-ben az ELTE-n magyartanári és könyvtárosi oklevelet szerzett.
Versei és műfordításai a Reformátusok Lapjában, az Új Emberben, a Vigíliában és a Fejér Megyei Hírlapban jelentek meg.
1993-ban a Fejér Megyei Közgyűlés Vörösmarty Mihály díjjal tüntette ki értékes műfordítói és önálló irodalmi munkásságáért.

Művei:

Kálvin emberi arca (egyháztörténeti tanulmány, 1986)
Mandulaág (versek és műfordítások, 1986)
„Megtaláltuk a Messiást!” (konfirmációi olvasókönyv, több kiadásban)
A bicskei református egyház története, 1890-1991 (Kis Károly kéziratának felhasználásával, 1991)
Örömötök munkatársa (alkalmi beszédek, 1995)
Ünnepeink: A református egyházi év (1999)
A porszem és a Minden: Andreas Gryphius 141 istenes szonettje (műfordítás, 2000)

Keresés